Család, kapcsolat, szerelem, vágy - Elindult a Millenniumi Filmklub

Februártól kezdve szerda esténként 7 órától várjuk a Millenniumi Filmklubba az érdeklődőket. A vetítések házigazdája és a beszélgetések vezetője Németh Attila.

A filmklub programja a következő:
Febr. 8.
Stanley Kubrick: Tágra zárt szemek (1999, 160’)
Kubrick Mester utolsó filmje Arthur Schnitzlernek, a szecessziós német írónak Álomnovella című műve nyomán. Óriási szöveg, óriási dobás képekben is: az akkor még a valóságban házaspár Kidman-Cruise alakít egy boldog, menő párt, akinek életébe egyszer csak rendesen belép a mélypsziché. Bekavar.

Február 15.
Wong Kar-Wai: Szerelemre hangolva (2000, 90’)
A keleti filmek nem-szerelmeseinek is kötelező, mint ahogy a Krúdy-rajongóknak is. Vágy, vágyakozás, epekedés, reménykedés, várakozás. Káprázatos képek és csöndek és esők.

Február 22.
Krzysztof Kieslowski: Kék (1993, 100’)
A huszadik század egyik legnagyobb metafizikus rendezője a lengyel Mester. A Tízparancsolat után a szabadság, egyenlőség, testvériség hármasát filmesíti meg a kilencvenes években. A kék a szabadság-film. De mi is a szabadság? És milyen Európának is komponálódik a filmben az Európa-himnusz (melynek szövege a szent páli Szeretethimnusz)?

Március 21.
Krzysztof Kieslowski: Piros (1994, 95’)
A gyönyörűséges Irene Jacob mint párizsi fotómodell. Meg egy mogorva ügyvéd, J.-L. Trintignant alakításában. Mit jelent az egyenlőség a nagy hármas francia lózungban? Mint ahogyan a Kék-ben , itt is Zbigniew Preisner káprázatos filmzenéje.

Március 28.
Susanne Bier: Testvéred feleségét (2004, 110’)
A menő báty, aki katona és szép családja van, és a nem menő öcs, aki hajléktalanszerű. De a dolgok tudnak fordulni is. Pláne ha a hivatásos katona meghal a távoli keleti harctéren. És pláne akkor, ha mégse. Kemény Dogma-film az edzett nézőknek.

Április 4.
Lars von Trier: Táncos a sötétben (2000, 140’)
A Dogma-csoport alapítójának újabb nagyon nagy dobása: az izlandi énekesnő, Björk mint főszereplő, az ő dalai mint operett(?)betétek egy Amerikában játszódó kőkemény drámában, ahol kő kövön (és szem szárazon) nem marad.

Április 11.
Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból (1973, 150’)
Az eredetileg hatrészes tévésorozatnak indult alkotásból utólag lett mozifilm, a nagy svéd színészek halhatatlanjainak alakításával. Tíz éven át zajló találkozások során lassan fény derül arra, miért is ment szét hajdan a szépreményű pár. Már amennyire fény derülhet erre.

Április 18.
Wim Wenders: Paris, Texas (1984, 95’)
Wenders első színes, nem annyira avantgárd (és fekete-fehér) filmje a ragyogó Nasstasja Kinskivel és a botorkáló főhőssel, aki a sivatagból érkezvén keresi önmagát és múltját és…

április 25
Wong Kar-Wai: Szerelemre hangolva (2000, 90’)
A keleti filmek nem-szerelmeseinek is kötelező, mint ahogy a Krúdy-rajongóknak is. Vágy, vágyakozás, epekedés, reménykedés, várakozás. Káprázatos képek és csöndek és esők.

Május 2.
Lars von Trier: Dogville (2003, 170’)
A Dogma-mester nem takarékoskodott az idővel, de a díszletekkel annál inkább: egy nagy színpadon felfestett vonalak – ez a városka, ez a díszlet. Itt kezdődik, zajlik a „házakban” a korai Amerikában a történet. Amely egyre keményebb lesz. Nicole Kidman tényleg tud valamit.

Május 9.
Hajnali háztetők
A száz évvel ezelőtt ezen a napon született Ottlik Gézára emlékezünk kisregényéből készült filmmel.